2010. december 24., péntek

amerika tovább gyarapodott alaszkával


1867. március 30-án megállapodás köttetett II. Sándor, minden oroszok cárja és W. H. Seward külügyminiszter között, mely szerint az Egyesült Államok megvásárolta Alaszka földjét. "Minden oroszok" megkérdezése után a cár úgy döntött, birodalma meglesz e nélkül a távoli, fagyott és általában ígéretlen földdarab nélkül, és potom 7,2 millió dollárért túladott rajta. Akkor ez igen nagy árnak tűnt sok amerikai szemében, akik még évekig "Seward ostobasága" vagy "Seward jégszekrénye" neveken emlegették az üzletet.
A cár "nagyvonalúságára" majd húsz év múlva derült fény, amikor pechjére 1896-ban aranyat találtak a területen. Alec McDonald, becenevén Klondike Királya, arany földbe vágta csákányát, és tisztán 20 millió dollárt keresett.
Egy évszázaddal később "fekete arany" – azaz olaj – került felszínre Alaszka északi partjainál, és így még egyszer színterévé vált a kincskeresők egymás közti harcának.

2010. november 21., vasárnap

Napóleon ajándéka Amerikának


1803-ban Napóleon császár elhatározta – mivel elméjét az európai események kötötték le –, hogy túlad Franciaország amerikai birtokain. Nem sokat rágódott rajta, eladta a teljes Mississippi-völgyet a gyermekkorát élő amerikai köztársaságnak. E "kis" telek 828.000 négyzetmérföldnyi, Kanadától a Mexikói-öbölig, nyugat felé a Sziklás-hegységig terjed. Ezzel az üzlettel – amit Luisiana Purchase néven ismernek – az elnök, Thomas Jefferson megduplázta országa nagyságát, és ez csak 15 milliójába került.

2010. október 30., szombat

Manhattan egy baltáért


Egy névtelen indián főnök 1626-ban 24 dollár értékű baltáért, üstért és szövetért adta el a Manhattan szigetet Peter Minuit kormányzónak. Manhattan középső részén egy telek mostanában 80 millió dollárért cserél gazdát. Még ha az inflációt is beszámítjuk, Minuit kormányzó, könnyen belátható, bombaüzletet kötött. :D

2010. október 9., szombat

a hülye jósnő és a folyó vize


1857-ben még mindig elég primitív nép révén a dél-afrikai Gealeke Xhosa törzs, valószínűleg nem tudta, a jóslatok milyen bajt hozhatnap a népre. Így aztán, mikor egy tizennégy éves jósnő, Nongquawuse elmesélte, milyen látomása volt a Gxara folyó vizében, mind igyekeztek ráfigyelni. Azt látta, mesélte a többi xhosának, hogy halott őseik bámultak rá a folyó vizének mélyéről. Sőt azt mondta, a látomás jelentése is kristálytiszta: Ha a törzs vissza akarja szerezni halott vezetőit, 1857. február 18-áig az összes állataikat le kell mészárolniuk. A tanácsot megfogadták – a törzs éhen halt.

2010. szeptember 18., szombat

Pompej veszte


Az ókori római város, Pompeji elöljárói úgy döntöttek, nem vesznek tudomást a helyi templom jósnőiről, amikor azok közelítő katasztrófát emlegettek, és azt mondták, hogy a várost ki kellene üríteni. Pompeji lakói racionalisták voltak, és úgy vélték, az élet éppen hogy kezd visszatérni normális medrébe a 62. évi rettenetes földrengés után, semmi szükség sem volt egy ilyen rémtörténetre. A szibillák viszont hittek saját jóslatuknak, és elhagyták a várost. Ők voltak az egyedüli túlélők, mikor másnap a Vezúv kitört, és tízlábnyi hamuval terítette be a várost.

2010. augusztus 28., szombat

a kétértelmű Delphoi jóslat


Krisztus előtt 480-ban Xerxész, Perzsia királya elhatározta, lezárja a régóta tartó ellenségeskedést a görögökkel, és pontot tesz az ügy végére: örökre megsemmisíti az athéni birodalmat. Érthető ez az ő szempontjából, hiszen Athén csak kárt csinált neki, amióta a görögök legyőzték őt Marathonnál. Úgy tervezte, serege Ázsiából Európába egy pontonhídon fog átkelni, amelyet tudósai a Dardanellákra építenek. De tudván, hogy ez kockázatos vállalkozás, először kikérte a Delphoi Jósda véleményét. "Ha átkelsz a Dardanellákon" – jött a válasz – "egy hatalmas birodalom fog elbukni." Optimista lévén, Xerxész gondolkodás nélkül elfogadta a jóslatot, minthogy az Delphoiból eredt. Úgy értelmezte ezért szavait, mint bátorítást tervei megvalósításához. Eleinte minden jól ment, és seregei győzedelmeskedtek a spártaiakon Thermopülainál, de azután a szalamiszi csatában súlyos vereséget szenvedett. Valószínűleg ekkor rémlett föl Xerxész előtt, hogy a jósda nem mondta meg, melyik birodalom bukik meg. Nincs feljegyzés arról, hogy a király elátkozta-e magát. Mérgét mindenesetre kitöltötte azzal, hogy hóhérjának megparancsolta, mérjen 300 botütést a Dardanellák vizére. Nem éppen királyhoz való bosszú, de ennyi maradt.

2010. augusztus 7., szombat

Khomeini ayatollah és a sah


Az iráni sah is nyilvánvalóan egy sor hibát követett el. Például, 1978 őszén, uralkodása hanyatlásakor birodalma nyugalmának legfőbb zaklatóját egy ismeretlen papban, Khomeini ayatollahban látta. Úgy döntött, legjobb, ha száműzi. Az ayatollahnak egy madár nem járta helyen, az iraki Najaqban kellett volna tengődnie. Najaq nem híres az ötcsillagos szállodáiról, és éppen ezért kevés újságíró döntött úgy, (egy sem) hogy a költségszámlájukon vezessék ezeket, így az ayatollah ott megnyugtató ismeretlenségben élt. A sahnak azonban ez sem volt elég. A reális tanácsok ellenére rávette az irániakat, hogy száműzzék a szent embert, akinek pusztulásáért mindent megadott volna. Tehát onnan tovább üldözte. Az eredeti szándék szerint Khomeininek hontalannak kellett volna lennie, ám a főpap azonnal Párizsba ment, ahol kilépve a teljes ismeretlenségből, belefogott egy pompás, a sah ellen irányuló kampányba. A teljes nyugati sajtót felbolydította, holott eleddig senkinek halvány fogalma sem volt, ki vagy mi is egy ayatollah. Most aztán lett. Tette mindezt a franciák ki nem mondott beleegyezésével, mivel ők voltak az egyetlenek a Nyugat országai közül, akik tudták, politikai helyzetétől függetlenül a sah egészségi állapota egyre romlott. Ez a növekvő nyomás meg is tette áldásos hatását az eseményekre, melyek 1979. január 17-én csúcsosodtak ki a dinasztia bukásával. A sah maga vált bolygó hollandivá. Voltaképp a sah, rendkívüli tehetséggel, képes volt felülmúlni saját magát is a rossz döntésben. Végül egyedül maradva, panamai száműzetésében a sahnak sikerült egy bánatos mosolyt elengednie 1980 januárjában. "Ha a dolgok elromlanak, akkor minden hiba."-mondta.

2010. július 18., vasárnap

még jó, hogy nem ő hozta a döntéseket


A néhai Baldur von Schirach, a Hitlerjugend egykori vezetője kőkeményen tudta, mit kell a világ legrosszabb döntésének tartania. "Nagyon bolondok voltunk, nagyon bolondok, hogy abbahagytuk Nagy-Britannia támadását, és az oroszok ellen fordultunk."

2010. június 26., szombat

a hasfelmetsző akcentusa


A west-yorkshire-i rendőrség is tragikusan rossz döntéssel jeleskedett. Éppen a yorkshire-i Hasfelmetsző előkerítésével voltak elfoglalva, amikor eljuttattak hozzájuk egy gunyoros, wearside-i akcentussal készült hangfelvételt. Valamennyi emberüket erre a dialektusban beszélő emberre összpontosították. Mikor a rendőrséget megkérdezték, biztosak-e abban, hogy a titokzatos hang a Hasfelmetszőé, John Hobson főfelügyelő azt felelte: "Száz százalékban az ember sohasem lehet biztos, de mi kilecvenkilencben azok vagyunk." Míg a rendőrség közel egymilliót ölt bele közleményekbe meg hirdetményekbe, számtalan munkaórát abba, hogy megtalálják a szalagon szereplő hang tulajdonosát, addig Peter Sutcliffe, a tizenhárom nő igazi gyilkosa szabadlábon maradt. Ugyanis nem beszélte a wearside-i dialektust.

2010. június 5., szombat

Ronan Point az összedőlt torony


A rossz tervezési döntések legtisztább példája a tizennégy emeletes dél-londoni Ronan Point, ami arról nevezetes, hogy 1968-ban összedőlt. A közvélemény visszamenőleges megnyugtatására tett első kísérletek során a Lakásügyi Minisztérium bíztatóan és lelkendezve beszélt azon épületek százairól és ezreiről, amit ugyanezzel a Larsen-Neilson-technológiával építettek Skandináviában. Igen ám, de Larsen-Nielson maga mondta el, hogy ők sohasem húztak föl nyolc emeletnél többet. Erre a Lakásügyi Minisztérium véletlenül nem figyelt oda. S vajon miért nem építettek nyolc emeletnél magasabb házat? Többek között azért, mert a dán Építésügyi Minisztérium nem engedte. Erre az angol Lakásügyi Minisztérium ugyancsak nem figyelt. (A kormányhivatalokkal kapcsolatban úgy tűnik, majdnem egyenes matematikai arányosság van az ilyen össznépi placebó előfordulása és eltusolandó rossz döntések nagysága között.)

2010. május 16., vasárnap

nem tudnak ezek célozni


John Sedgwick tábornok az amerikai polgárháborúban, a Wilderness csatában emberei mozgását figyelve fölállt, hogy kilessen a fedezék mögül. Tisztjei figyelmeztették, bújjon le, de a tábornok nem nagyon tisztelte az ellenfelet, és fittyet hányt a figyelmeztetésnek. "Lehetetlenség", jelentette ki. "Még egy elefántot sem találnak el ekkora távolságból." Tévedett, ez volt az utolsó mondata életében.

2010. április 24., szombat

a balfácán klubtulajdonos


John Aspinall neve senkinek sem cseng ismerősen, talán nem véletlen; ez is egy rossz döntés végeredménye. Saját maga így mesélte: 1972-ben történt, mielőtt az arab invázió megindult, eladtam a Clermont Clubot (London) egymillió fontért. Azóta évi ötmillió fontos profitot termel."

2010. április 1., csütörtök

Guiness rekordokba illő tévedés lehetett volna


A könyvkiadás történetének legnépszerűbb kiadványa, a Guinness rekordok könyve szerkesztője és társszerzője, Norris McWhirter őszinte csodálattal emleget a mai napig egy kis híján meghozott rossz döntést. Mikor az Arthur Guinness and Company médiaszakértői – meg hirdetési szakemberei tudomást szereztek a legek könyvéről, további információkat kértek, majd "szállították" professzionális ítéletüket a tervről: "Amatőr szellemű, pontatlan, és soha nem lesz sikeres." Ez nagyjából negyvennégy millió példánnyal ezelőtt történt.

2010. március 11., csütörtök

a fekete arany rossz biznisz


Jim Slater a Fleet Streeten fő spekulátorna visszautasította, hogy egymillió fontot invesztáljon az északi-tengeri olajba, ami most több mint százmilliót érne. Indoka? A befektetés "túl spekulatív" volt.

2010. február 20., szombat

vendégmunkások haza


Az angolok szerint a Nagy-Britanniában elkövetett döntések legrosszabbika az volt, amikor megengedték a Nemzetközösség országaiból a bevándorlást.

2010. február 3., szerda

most akkor ki volt Castro ellen?!


1961-ben John F. Kennedy megengedte, hogy 1.500 száműzött kiképezve, felszerelve és amerikai közreműködéssel visszatérjen szülőföldjére. Ennek folyományaként Kuba szabadságszerető népe spontán föllázadt, s elsöpört egy népszerűtlen uralkodót, láthatóan minden támogatás nélkül.

2010. január 19., kedd

jó zsíros termőföld


1946-ban a brit élelmezésügyi miniszter hárommillió hektárt jelölt ki Tanganyikában, Észak-Rhodesiában és Kenyában egy ambíciózusnak hitt terv alapján, hogy ott az európai, háború sújtotta milliók számára fehérjedús táplálékot termesszen.