2010. augusztus 28., szombat

a kétértelmű Delphoi jóslat


Krisztus előtt 480-ban Xerxész, Perzsia királya elhatározta, lezárja a régóta tartó ellenségeskedést a görögökkel, és pontot tesz az ügy végére: örökre megsemmisíti az athéni birodalmat. Érthető ez az ő szempontjából, hiszen Athén csak kárt csinált neki, amióta a görögök legyőzték őt Marathonnál. Úgy tervezte, serege Ázsiából Európába egy pontonhídon fog átkelni, amelyet tudósai a Dardanellákra építenek. De tudván, hogy ez kockázatos vállalkozás, először kikérte a Delphoi Jósda véleményét. "Ha átkelsz a Dardanellákon" – jött a válasz – "egy hatalmas birodalom fog elbukni." Optimista lévén, Xerxész gondolkodás nélkül elfogadta a jóslatot, minthogy az Delphoiból eredt. Úgy értelmezte ezért szavait, mint bátorítást tervei megvalósításához. Eleinte minden jól ment, és seregei győzedelmeskedtek a spártaiakon Thermopülainál, de azután a szalamiszi csatában súlyos vereséget szenvedett. Valószínűleg ekkor rémlett föl Xerxész előtt, hogy a jósda nem mondta meg, melyik birodalom bukik meg. Nincs feljegyzés arról, hogy a király elátkozta-e magát. Mérgét mindenesetre kitöltötte azzal, hogy hóhérjának megparancsolta, mérjen 300 botütést a Dardanellák vizére. Nem éppen királyhoz való bosszú, de ennyi maradt.

2010. augusztus 7., szombat

Khomeini ayatollah és a sah


Az iráni sah is nyilvánvalóan egy sor hibát követett el. Például, 1978 őszén, uralkodása hanyatlásakor birodalma nyugalmának legfőbb zaklatóját egy ismeretlen papban, Khomeini ayatollahban látta. Úgy döntött, legjobb, ha száműzi. Az ayatollahnak egy madár nem járta helyen, az iraki Najaqban kellett volna tengődnie. Najaq nem híres az ötcsillagos szállodáiról, és éppen ezért kevés újságíró döntött úgy, (egy sem) hogy a költségszámlájukon vezessék ezeket, így az ayatollah ott megnyugtató ismeretlenségben élt. A sahnak azonban ez sem volt elég. A reális tanácsok ellenére rávette az irániakat, hogy száműzzék a szent embert, akinek pusztulásáért mindent megadott volna. Tehát onnan tovább üldözte. Az eredeti szándék szerint Khomeininek hontalannak kellett volna lennie, ám a főpap azonnal Párizsba ment, ahol kilépve a teljes ismeretlenségből, belefogott egy pompás, a sah ellen irányuló kampányba. A teljes nyugati sajtót felbolydította, holott eleddig senkinek halvány fogalma sem volt, ki vagy mi is egy ayatollah. Most aztán lett. Tette mindezt a franciák ki nem mondott beleegyezésével, mivel ők voltak az egyetlenek a Nyugat országai közül, akik tudták, politikai helyzetétől függetlenül a sah egészségi állapota egyre romlott. Ez a növekvő nyomás meg is tette áldásos hatását az eseményekre, melyek 1979. január 17-én csúcsosodtak ki a dinasztia bukásával. A sah maga vált bolygó hollandivá. Voltaképp a sah, rendkívüli tehetséggel, képes volt felülmúlni saját magát is a rossz döntésben. Végül egyedül maradva, panamai száműzetésében a sahnak sikerült egy bánatos mosolyt elengednie 1980 januárjában. "Ha a dolgok elromlanak, akkor minden hiba."-mondta.