2014. szeptember 23., kedd

gazdagok önkéntes adózása?

Egy másik mese, ami arról szól, hogyan tudják a politikusok saját kapujukba juttatni a labdát, Nagy-Britanniából származik. Az I. világháború végén a társadalmi elit a négyéves borzalomra és haditakarékosságra extravaganciával és nagyarányú költekezéssel reagált. A kirívó pénzszórás és különcködés igencsak bosszantotta Stanley Baldwint, a majdani miniszterelnököt. Úgy gondolta, a gazdagoknak példát kéne mutatni takarékosságban és közösségi érzésekben. Ennek megfelelően Mr. Baldwin, aki a felsőház elnöke volt, a gazdagok önkéntes adózását javasolta, számítva arra, hogy így évente mintegy ötvenmillió fontot lehet összehozni. A jó példával elöl kell járni elvet követve, elvállalta, hogy vagyonának negyedét visszaadja az államnak. Állami kötvényeket vett, majd elégette a papírokat, s így gyakorlatilag megajándékozta a pénzügyi tárcát. Beau geste-je 120.000,– fontjába került. És senki nem követte példáját. Mit mondjak? Várható volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése