Dr Kerr genetikai csodája

Dr. Warwick Kerr, a brazíliai Sao Paulo Egyetem professzora. A doktor úr úgy gondolta, a csökött brazil méztermelésre ugyancsak ráférne egy kis lökés. Első lépésként kiderítette a professzor, mitől kevés a méz. Nem is gondolnánk, noha kézenfekvő: A brazil méhek nem elég szorgalmasak. Nyilvánvaló, fel kell váltani a lusta típusokat egy energikusabb és termelékenyebb méhfajra. Genetikus lévén, dr. Kerrnek semmiség volt a probléma gyökeres megoldása. 26 méhkirálynőt importált Afrikából, és hasonlatosan ama klasszikusnak számító Micsurin kollégájához, összevissza keresztezte ezeket egy kéznél lévő olasz méhtörzzsel. Az eredmény lenyűgöző volt, eleddig nem tapasztalt, kegyetlen zümmögő fajtát sikerült összegányolni, amitől még ő is meglepődött. Jelesül, ezek az egyedek olyan különleges fullánkkal voltak fölfegyverkezve, melynek egyszeri döfése emberre, állatra egyaránt halálos veszélyt rejtett. A baj nem jár egymagában, tartja több nép bölcs mondása, s ez realizálódott is, amidőn dr. Kerr 40.000 méhe kiszabadult. A pánik leírhatatlan volt. S a következmény is: Brazíliában 150 embert és számtalan állatot sikerült halálra csípniük a szorgalmas zümiknek. Mellesleg, a méztermeléssel akkor nemigen törődött senki.

a fekete dögvész és a nyuszik

Egy francia gazdának elege lett a nyulakból, s megfertőzte a jámbor kétfülűeket saját pestisükkel, az Európában addig ismeretlen myxomatosisszal. (Valahogy úgy, ahogy a gyarmatosító Cecil Rhodes fertőzte meg a bennszülötteket szántszándékkal a kanyaróval.) Európa majd' teljes nyúlállománya pusztult el szörnyű kínok között, míg megjelent egy rezisztens kalánfülű törzs, mely aztán annál gyorsabban szaporodott el, mint annak idején megbetegedett elődje. Hiába, a nyuszi jámbor jószág, de fialás tekintetében hajlíthatatlan.

Teddy bácsi házinyuszija

Az ökológiai egyensúly kifejezetten olyan terület, ahol a döntések jellemzően ütnek vissza, általában váratlanul – és igen kellemetlenül. Például amikor Teddy Hughes mester és családja az ausztráliai Új-Dél-Walesben letelepedett, Teddy magával hozta kedvenc házinyusziját, akit Cotton Tail-nek, Gyapjasfarkúnak hívott, s aki megérkezésükkor kiváló egészségnek és "áldott állapotnak" örvendett. Ha már Ausztráliában volt, Cotton Tail a szabadságot választotta, s mivel természetes ellenségek nem háborgatták, egy nyúltól leginkább elvárható módon, világra hozta számtalan utódát. Mr. Hughes jószívűségének egyenes következményeként a nyulak elárasztották Ausztráliát, s az 1960-as évekre a déli kontinens minden bizonnyal első számú istencsapása lett belőlük. Szaporodási kedvük évente a farmerek dollármillióit emésztette fel.

hogyan menedzseljünk állatkertet - 3.rész

Nem ijesztette azonban el az állhatatos céget a fenti fiaskó sem. A főnökség kitalálta, hogy az általános felújítás keretében újrafesti és kicsinosítja a pingvinmedencét. "Az általános hanyagság kifejezője", állították, "hogy olyan piszkos meg kopott. A közönség ennél többet vár el." Több gallonnyi festéket hozattak a sarkvidéki hatást biztosítandó, nem is csekély, de még elfogadható összegért. Másnap a teljes, drága pingvinfalkát lábukkal az égnek találták – szerencsére nem pusztultak el, csak átmenetileg megvakultak. Szegény állatok argentin pingvinek voltak, a szürke sziklákhoz voltak szokva, s nem viselték el a mesterséges technikolor tundrát.

hogyan menedzseljünk állatkertet - 2.rész

A fenti műintézetben arra a gondolatra jutottak, hogy vidramedencét építenek, kiaknázván e kis szőrös állatok népszerűségét, mely az akkor épp sikerrel futó, Ring of Bright Water című filmből táplálkozott. A vidrák pancsolási szokásait figyelembe véve, méregdrágán építettek, s hogy az állatokkal kapcsolatos ismereteik miatt be ne csődöljenek, egy jónevű állatkereskedést bíztak meg az ifjú vidrák beszerzésével. Lett is vidra elég, ám felettébb sajátosan, nem éppen vidrához való módon viselkedtek. Fogták magukat, és szépen besétáltak aludni mély, elzárt odújukba. Megtagadtak viháncolást, ugrándozást és egyéb vidraságot, apátiába döntve a szép számmal összesereglett, vidrázásra kiéhezett népséget. A kétségbeesett vállalkozók szakértők után szalajtottak, s kikérdezték véleményüket – meg is kapták. Eszerint az igazgatóság volt olyan botor, hogy a céljához a legrosszabb vidrafajtát választotta. Minden vidra elsősorban nappali állat; kivétel ez a fajta, ami nappal még a mancsát sem mozdítja. A főnökség vérig volt sértve. A vidrák úgyszintén. Három hétig tűrték a közönség zajongását meg a ricsajt, egyszer csak megvárták, míg leszáll az est, majd surranó lábacskáik nyomát bottal üthették. Úgy tudjuk, boldogan és egészségesen élnek a közeli erdő csendjében.
 Evolúció-Vezetés: 2-0.

hogyan menedzseljünk állatkertet - 1.rész

Pár évvel ezelőtt egy szédítő tempóban fejlődő ultramodern konglomerátum szafári- és állatkertet csapott érdekköréhez. Már kezdettől fogva elmés ötletekkel kívánta javítani a szolgáltatásokat és a profitszintet az új vezetés. A szerződésen jószerivel még meg sem száradt a tinta, amikor a főnökség végigfuttatta üzleti tekintetét a számlákon, megakadt egy nagyobb tétel narancson és banánon. "Most nincs itt a szezonja, ezek a gyümölcsök túl drágák ahhoz, hogy egyszerű állatok megegyék. Marharépát kapnak!" – szólt az ítélet. A szóban forgó, jobb sorsra érdemes állatok éppen a zöldellő dzsungelből jöttek, ahol általában állandóan szezonja van a gyümölcsnek. Bármennyire éhesek voltak is, semmivel sem bírták jobban megemészteni a marharépát, mint mondjuk, a kősziklát. Hála az üzleti megfontolásnak, hamarosan ki is múltak a nyomorultak.
Evolúció-Vezetés: 1-0.

a sietve megépített fafeldolgozó esete

Egy leleményes cég, a Celanese Corporation 1965-ben elhatározta, ideje beszállni az európai papírüzletbe. Ügyesen megszerzett egy hatalmas eukaliptuszültetvényt Szicíliában, gondolván, hogy a bőséges fatermésből csinál papírpépet. Fa van, indulhat a munka. A Celanese Corporation irigylendő vehemenciával nekilátott a fafeldolgozó fölépítésének. Seregnyi szorgalmas munkanélkülit juttattak soha nem remélt munkához, és a famalom rekordidő alatt büszkén pompázott az ültetvény közepén. Csak akkor szegte villámcsapásszerű bénultság a derék fások kedvét, amikor a szakértőgárda némi késéssel Amerikából megérkezett. Ezek a fineszes profik, mielőtt a malom üzemét beindították volna, nem bírták kíváncsiságukat legyőzni, és kekec módon kiruccantak magára az ültetvényre. És mit láttak fürkésző szemeik? Frissen ültetett, csenevész, pár hüvelyk magas csemetéket szép sorban. Nem volt nagy kunszt ezekután megállapítani, legalább egy generáción át alkalmatlanok az ifjonc fácskák papírgyártásra. Hogy a malom őröljön, a papírmasszát Kanadából kellett importálni – uszkve húsz évig. Egy évvel eme akció után a Celanese vesztesége meg bírta haladni a 77 millió dollárt.