a fekete dögvész és a nyuszik

Egy francia gazdának elege lett a nyulakból, s megfertőzte a jámbor kétfülűeket saját pestisükkel, az Európában addig ismeretlen myxomatosisszal. (Valahogy úgy, ahogy a gyarmatosító Cecil Rhodes fertőzte meg a bennszülötteket szántszándékkal a kanyaróval.) Európa majd' teljes nyúlállománya pusztult el szörnyű kínok között, míg megjelent egy rezisztens kalánfülű törzs, mely aztán annál gyorsabban szaporodott el, mint annak idején megbetegedett elődje. Hiába, a nyuszi jámbor jószág, de fialás tekintetében hajlíthatatlan.

egy egynapos kiruccanás igaz története - 3.rész

A német rendőrök, a rájuk oly jellemző határozottsággal küldték vissza a "csavargókat" a francia határra. "Ekkor jóra fordultak a dolgok", mesélték Elthamék. "Egy francia rendőr elvitt minket Boulogne-ba, ahol csak huszonnégy órát vendégeskedtünk a vámosoknál." Végre Elthamék Doverben voltak. A határőrök most az egyszer szemet hunytak az igencsak megnyúlt "útlevél nélküli egynapos kirándulás" ügye fölött, és nem gyakorolták kétségtelen hatalmukat letartóztatás formájában. Elthamék ezután egy fillér nélkül és a kis kiruccanástól kimerülten hazasétálták az utolsó huszonhárom mérföldet. "Az előző évben Wight szigetére mentünk", mondta Mr. Eltham, mikor ezt a feledhetetlen esetet felidézte. "A jövőben külföldre nem megyünk. Soha."

egy egynapos kiruccanás igaz története - 1.rész

Mr. és Mrs. Thomas Eltham 1981 májusában elhatározták, hogy egy napra kiruccannak Doverből Boulogne-ba. Nagyon élvezték a városnézést, a bevásárlást, de mivel franciául egy kukkot sem tudtak, így a táblákat sem tudták elolvasni, eltávolodtak a városközponttól, és hamarosan eltévedtek. "Csak mentünk és mentünk", mondta Mrs. Eltham, "aztán egyszer csak este lett. Sokan felvettek a kocsijukba. Egyszer csak végre a pályaudvaron voltunk." Kétségbeesésükben Elthamék vonatra szálltak Boulogne-ban Párizs felé. "A párizsi vonatjegy majd minden pénzünket elvitte", mesélte tovább Mrs. Eltham. "De amikor az állomáson kiszálltunk, Luxembourgban találtuk magunkat, és nem Párizsban. És már kedd reggel volt, és nem hétfő este." A luxembourgi rendőrség nagyon előzékenynek bizonyult – Elthamékat visszarakták a Párizs felé induló vonatra. A kimerült, ám rettenthetetlen pár álomba merült. Jó mélybe. "Mikor felébredtünk", ecsetelte Mrs. Eltham, "az ablakból látható táblákon Basel volt olvasható. A svájci rendőrség visszaküldött Franciaországba, a franciák a határ menti Belfortban azt mondták, menjünk Montbeliard-ba, ahol elérjük a Boulogne felé a csatlakozást." Elthamék gyalog tették meg a Montbeliard-ba vivő tizenöt mérföldet, ahol a jóságos elöljáróság ingyen elhelyezte őket egy fogadóban, ahonnan megpróbáltak kapcsolatba lépni angliai családjukkal és barátaikkal. De sajna, Franciaországban olyan bonyolult telefonálni, hogy vagy rossz számot kaptak meg, vagy foglalt volt, vagy (ha véletlenül sikerült) a barátok épp nem voltak otthon.

példa nélküli teljesítmény émile zolától

1854-ben az Aix-i Líceum irodalomprofesszora olyan lépéshez folyamodott, amilyenre még nem volt példa: egyik diákjának fogalmazásból és francia nyelvből nullást adott. A diákot Émile Zolának hívták.

Khomeini ayatollah és a sah

Az iráni sah is nyilvánvalóan egy sor hibát követett el. Például, 1978 őszén, uralkodása hanyatlásakor birodalma nyugalmának legfőbb zaklatóját egy ismeretlen papban, Khomeini ayatollahban látta. Úgy döntött, legjobb, ha száműzi. Az ayatollahnak egy madár nem járta helyen, az iraki Najaqban kellett volna tengődnie. Najaq nem híres az ötcsillagos szállodáiról, és éppen ezért kevés újságíró döntött úgy, (egy sem) hogy a költségszámlájukon vezessék ezeket, így az ayatollah ott megnyugtató ismeretlenségben élt. A sahnak azonban ez sem volt elég. A reális tanácsok ellenére rávette az irániakat, hogy száműzzék a szent embert, akinek pusztulásáért mindent megadott volna. Tehát onnan tovább üldözte. Az eredeti szándék szerint Khomeininek hontalannak kellett volna lennie, ám a főpap azonnal Párizsba ment, ahol kilépve a teljes ismeretlenségből, belefogott egy pompás, a sah ellen irányuló kampányba. A teljes nyugati sajtót felbolydította, holott eleddig senkinek halvány fogalma sem volt, ki vagy mi is egy ayatollah. Most aztán lett. Tette mindezt a franciák ki nem mondott beleegyezésével, mivel ők voltak az egyetlenek a Nyugat országai közül, akik tudták, politikai helyzetétől függetlenül a sah egészségi állapota egyre romlott. Ez a növekvő nyomás meg is tette áldásos hatását az eseményekre, melyek 1979. január 17-én csúcsosodtak ki a dinasztia bukásával. A sah maga vált bolygó hollandivá. Voltaképp a sah, rendkívüli tehetséggel, képes volt felülmúlni saját magát is a rossz döntésben. Végül egyedül maradva, panamai száműzetésében a sahnak sikerült egy bánatos mosolyt elengednie 1980 januárjában. "Ha a dolgok elromlanak, akkor minden hiba."-mondta.