Mr. és Mrs. Thomas Eltham 1981 májusában elhatározták, hogy egy napra kiruccannak Doverből Boulogne-ba. Nagyon élvezték a városnézést, a bevásárlást, de mivel franciául egy kukkot sem tudtak, így a táblákat sem tudták elolvasni, eltávolodtak a városközponttól, és hamarosan eltévedtek.
"Csak mentünk és mentünk", mondta Mrs. Eltham, "aztán egyszer csak este lett. Sokan felvettek a kocsijukba. Egyszer csak végre a pályaudvaron voltunk."
Kétségbeesésükben Elthamék vonatra szálltak Boulogne-ban Párizs felé.
"A párizsi vonatjegy majd minden pénzünket elvitte", mesélte tovább Mrs. Eltham. "De amikor az állomáson kiszálltunk, Luxembourgban találtuk magunkat, és nem Párizsban. És már kedd reggel volt, és nem hétfő este."
A luxembourgi rendőrség nagyon előzékenynek bizonyult – Elthamékat visszarakták a Párizs felé induló vonatra. A kimerült, ám rettenthetetlen pár álomba merült. Jó mélybe.
"Mikor felébredtünk", ecsetelte Mrs. Eltham, "az ablakból látható táblákon Basel volt olvasható. A svájci rendőrség visszaküldött Franciaországba, a franciák a határ menti Belfortban azt mondták, menjünk Montbeliard-ba, ahol elérjük a Boulogne felé a csatlakozást."
Elthamék gyalog tették meg a Montbeliard-ba vivő tizenöt mérföldet, ahol a jóságos elöljáróság ingyen elhelyezte őket egy fogadóban, ahonnan megpróbáltak kapcsolatba lépni angliai családjukkal és barátaikkal.
De sajna, Franciaországban olyan bonyolult telefonálni, hogy vagy rossz számot kaptak meg, vagy foglalt volt, vagy (ha véletlenül sikerült) a barátok épp nem voltak otthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése