Elthaméknek munka után kellett nézni, hogy megkeressék a Boulogne-ba szóló két jegy árát. Csakhogy Montbeliard környékén pechjükre épp felszálló ágban volt a munkanélküliség, és a franciául nem beszélő Elthamék, sokoldalúságuk ellenére sem találtak munkát.
Végül is a helyi rendőrségnek megesett a szíve a sanyarú helyzetben lévő páron, és egy Belfortba érvényes utazási utalványt adott nekik – azaz abba a határvárosba, ahol egy hete már jártak.
"Sötétedés után értünk oda", emlékezett vissza Mrs. Eltham, "és valahogy megint eltévedtünk. Aztán elhatároztuk, gyalog tesszük meg a Vesoulba vezető hatvankét kilométert. Ekkor ránk mosolygott a szerencse. Egy teherautó-sofőr fölvett minket. Pár napot Vesoulban voltunk, aztán a vonattal Párizsba mentünk."
Elthamék most már leginkább haza akartak menni, úgyhogy a Gare du Nord felé vették az irányt, hogy vonatra üljenek. Részben a sors kiszámíthatatlansága, részben a nyelvtudás teljes hiánya miatt sajnos ismét eltévesztették a feliratokat, és a vonat, amelyikre felszálltak, feltartóztathatatlanul vitte őket Bonnba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése