azért ne hasonlítgassuk magunkat csak úgy akárkihez

Az atlantai, színes vállalkozóegyéniség, Ted Turner mondta, mielőtt megalakította forradalmian új Cable News Networkjét (CNN): "Természetes, hogy a dolgozóim kiválasztásában hibázni fogok. Hiszen Jézus csak tizenkét prófétát alkalmazott, ám közülük is egy nem tartotta be a munkaköri leírást."

torony a mennyországba

Egykoron a világ lakói elhatározták, hogy összegyűlnek Bábelben és naivitásukat bizonyítandó, egy tornyot építenek, amely a Mennyországba ér. Sajnos nem gondoskodtak kellő számú szinkrontolmácsról, így a terv kudarcba fulladt.

ézsau a szőrös ember

Rebekka és Izsák fia, egy tál lencséért adta el elsőszülöttségét öccsének, Jákobnak, meglehetősen csekély haszon fejében.

a legelső ballépés

A helyszín az Édenkert volt, az elkövetők pedig Ádám és Éva. "És mikor az asszony látta, a fának gyümölcse evésre jó, és kellemes a szemnek, és a fának gyümölcse bölccsé tesz, szakított belőle és evett abból, és adott vele levő férjének is; az is evett belőle. És mindkettőjük szeme megnyílt és látták, hogy mezítelenek." (Gen. 3:6,7) Hacsak nem érzed úgy, hogy az emberiség kiválóan hasznosítja drágán szerzett bölcsességét, és azt a képességét, hogy nyitott szemmel járjon a világban, következésképp észreveszi például saját meztelenségét, akkor ez egy fatálisan rossz döntés volt. Bárhogy légyen is, a harmadik fejezet végére Ádám és Éva látványosan kiűzetett a Paradicsomból, és az ember képessége a rossz döntések meghozatalára vitathatatlanná vált, elismertetett – és megátkoztatott – a Mindenható által.

a nagyokos pénzeszsákok

1956-ban húsz pénzember alapozta meg a hírnevét kollektív hitetlenkedéssel egy új musicallel kapcsolatban, amit egy Shakespeare-darab alapján Leonard Bernstein, Stephen Sondheim, Arthur Laurents és Jerome Robbins írt. Vélekedésüknek köszönhető, hogy az impresszárió, Cheryl Crawford úgy döntött, ez nem neki való buli. A darab a Rómeó és Júlia volt, a musical a West Side Story.

élet apa nélkül

Élet apával (Life with Father) hét és fél évig volt a Broadway műsorán 1939 novemberétől fogva, s ezzel a kor legtöbbet játszott darabja lett 3.224 előadással. Mégis, nem kisebb kiválóság, mint Robert Benchley, nemcsak elolvasta, hanem mindjárt el is utasította a forgatókönyvet, és egy leendő támogatót ekként figyelmeztetett: "Ha a szimatom azt súgná, hogy még a postás is ezt fütyülné az utcán... Egy centet se adjon bele.

az öreg Dorothy

Louis B. Mayer – szerencséjére – kikerült egy monumentálisan rossz döntést. Visszautasította azt a nevetséges ötletet, hogy Judy Garland játssza Dorothy szerepét az Óz, a csodák csodájában. Azt mondta: "Judy túl öreg Dorothynak." Shirley Temple-nek szánta a szerepet, de mindenki – és talán Shirley – szerencséjére, Judy győzedelmeskedett.

a zavaros Kwai folyó

Charles Laughton visszautasította a Híd a Kwai folyón című filmben a zaklatott ezredes szerepét azzal, hogy nem érti. Sir Alec Guinness sem volt oda érte különösképpen. Háromszor is visszamondta, később pedig forgatás közben abba akarta hagyni. A végén mégiscsak Laughton fogalmazta meg a lényeget. Látta Guinnesst a filmben, és megjegyezte: "Most már értem a filmet." És elátkozta magát.

Kipling nem tud angolul

A San Francisco Examiner szerkesztője 1889-ben, miután Rudyard Kipling egy cikkét elfogadta, több írását nem volt hajlandó közölni. Érveléséből következtethetünk szakmai kiválóságára: "Mr. Kipling – mondta –, maga egyszerűen nem tud angolul.

a csúnya Fred Astaire

A hollywoodi legenda Fred Astaire első bemutatkozásakor az MGM-nél a fejeseknek választaniuk kellett. A döntés gyors volt és határozott: "Ennek a fickónak hatalmasak a fülei, és rossz a profilja. Sohasem jut be."

lyukat rúgott

Az ifjú Stanley Matthews tizenhét évesen első meccsét játszotta, egy helyi szakember a következőket nyilatkozta: "Stanley tehetségtelen. Stanley Matthewsból hiányzik a nagy játékosok szelleme. Az első liga egyetlen kezdőcsapatában sem fog helyet kapni." Attól eltekintve, hogy az első angol válogatott volt, akit lovaggá ütöttek, Sir Stanley még ötvenévesen is elsőcsapatos játékos volt a Ligában.

daily express krach

Lord Beaverbrook az ötvenes évek elején ezekkel a szavakkal utasította el az ITV-ben felajánlott részesedését: "Mi főleg és elsősorban újságírók vagyunk."

Úgy hitte, így megőrzi a Beaverbrook-ház újságbirodalom jellegét, de amilyen "szerencsés" ember, pont e befektetésnek köszönhetően Beaverbrook-korszak 1978-ban véget ért.

Szíve csücskét, imádott Daily Expressét, az éves kétmillió fontnyi veszteséggel el kellett adnia egy társaságnak. Így utasítsunk el...

nem kellett a my fair lady

Janette Scott színésznőt kecsegtető ajánlattal keresték meg, nem kevesebbet, mint a Broadway új musicaljének, a My Fair Lady főszerepét kínálták fel neki. Akkoriban Janette még nem volt szabadúszó. Népszerű gyereksztárként – csak tizenöt éves volt – egy szigorú és megváltoztathatatlan szerződés kötötte az Associated British Picture Corporationhoz, mely szerződés vétójogot biztosított a cégnek Janette minden szakmai ténykedése felett. Éppen ezért ez esetben neki és anyjának, Thora Hirnek kevés kétsége volt afelől, hogy megkapják a szükséges beleegyezést az ABPC fejétől, C. J. Lattától. Mr. Latta meghallgatta izgatott előadásukat a különleges lehetőségről, egy röpke pillanatig gondolkozott, majd kimondta a végzetes szavakat: "Musical a Pymalionból? Ugyan, ki az ördög akarja ezt megnézni? Ez teljesen tönkreteszi a karrieredet. Nem!" És így lőn. Janette-nek nincs miért magát okolnia – ő megtette a tőle telhetőt –, és valószínűleg, eléggé el nem ítélhető módon, C. J. Latta sem átkozta el önmagát. Bár még egy kislánytól is normális reakció lett volna, ha Janette alaposan elküldi melegebb égtájra C. J. Lattát. (bár nevezett úr mentségére szolgáljon, hogy két másik ember is elutasította első blickre a Pygmalion megzenésítését: Alan Jay Lerner és Frederic Loewe.)

elkótyavetyélt Elvis Presley

Sam Phillips egy szerény memphisi lemezkiadó, a Sun Records tulajdonosa volt. 1955-ben, mivel kevés volt a pénze, eladta az RCA Recordsnak exluzív szerződését, melyet egy tekintélyes pajesszal rendelkező fiatalemberrel kötött. Ez a fiatalember egyszer csak úgy besétált a stúdióba, hogy "próbaképp" egy lemezt készítsen, ajándéknak szánta a mamájának. Az RCA nem éppen megvetendő, 35.000 dollárt fizetett Mr. Phillipsnek. Ő még akkor nem sejtette, hogy amikor a csekket zsebre vágja, megrövidíti magát több mint egymilliárd lemez – a Föld minden negyedik lakójára jut egy! – jogdíjával. (A pajeszos fiú Elvis Presley volt)
Sam Phillips feje valószínűleg azóta többszörösére dagadt, annyiszor verhette szegény a falba.