hozzáértő szakértők a kiadókban

Különböző kiadók vélekedtek úgy, hogy az alább felsorolt könyvek nem rendelkeznek kereskedelmi értékkel vagy irodalmi érdemekkel:
M*A*S*H – tizenhat kiadó küldte vissza.
Lorna Doone – tizennyolc kiadó küldte vissza.
Silent Spring – öt kiadó küldte vissza.
Jonathan Livingston Seagull – tizennyolc kiadó küldte vissza.
Kon-Tiki (Heyerdahl)  – húsz kiadó küldte vissza.
The Peter Principle (A Peter-elv) – tizenhat kiadó küldte vissza

a Jane Eyre késett 10 évet

Egy regényírással foglalkozó hölgy 1836-ban levélben megkereste az elismert kritikust és irodalmárt, Robert Southeyt, mellékelve néhányat munkái közül, kikérte a véleményét, vajon tanácsos lenne-e betevő falatját írással megkeresni. Három hónap múlva jött a válasz: "Az irodalom nem való egy hölgy kenyérkeresetének, és nem is kellene, hogy az legyen. Minél jobban törődik valódi kötelességeivel, annál kevesebb ideje fog erre maradni, még ha csak kiegészítésnek vagy pihentetőnek csinálja is. E kötelességeire még nem kérték fel, de ha ez megtörténik, kevéssé fog a hírnévre várakozni." Charlotte Brontë kisasszonyt annyira elkedvetlenítette ez a negatív élmény, hogy tíz éven át nem is vett tollat a kezébe.Aztán megírta a Jane Eyre-t...

miss potter mérgesgombái

1900-ban Beatrix Potter, egy londoni vénkisasszony, aki mérgesgombákat ábrázoló vízfestmények pingálásával töltötte idejét, írt és illusztrált is egy gyerekkönyvet, amit Peter Rabbit (Nyúl Péter) címen emlegetett. Hat kiadónak küldte el a kéziratot az illusztrációkkal együtt, mind a hatan visszautasították. Miss Potter, független gondolkodású és szellemű hölgy lévén, állhatatosan kitartott. 1901 végén magánúton kinyomatta a könyvet, és barátoknak, rokonoknak adogatta el. Az egyik kiadó, Frederick Warne, aki korábban elutasította, meglátott egy példányt, és úgy gondolta, üsse kő, végső soron lehet, hogy van benne némi remény. Mindenesetre nem ragadtatta el magát. "A Warne foglalkozna a könyvvel", közölte leereszkedő gesztussal a szerzővel, de csak azzal a feltétellel, hogy a hölgy viseli az anyagi kockázatot. Három év elteltével az eladott példányok száma elérte a 75.000-et. A Warne-ben felsejlett döntési hibájának nagysága. A történetből remek film készült Miss Potter címmel a hölgyet Renée Zellweger alakítja fantasztikusan.

az irodalmi Nobel-díj szakértői odaítélése

Mikor az első irodalmi Nobel-díjat odaítélték, 1901-ben, több más nagy író mellett Henrik Ibsen, Henry James, Émile Zola és Joseph Conrad még mind életben voltak. A bizottság az első irodalmi Nobel-díjat a francia regényírónak, René Sully Prudhomme-nak ítélte, azzal a rájuk sajátosan jellemző perverzitással, amit az utódok tiszteletben tartottak. Rá egy évre, 1902-ben a tetemes pénzzel járó díjat a bizottság mélyreható mérlegelést követően Theodor Mommsennek ítélte; 1903-ban, komoly tudományos latolgatás, Björnstjerne Björnsonnak; 1904-ben Fréderic Mistral költőnek, akinek múlhatatlan érdeme, hogy provence-i dialektusban írt; 1905-ben Henryk Sienkiewiczet választották, azután Giosue Carduccit találták a legmegfelelőbbnek. 1907-ben hosszas gondolkodás után Rudyard Kiplingnek ítélték az azévi díjat. A következő évben Rudolf Eucken kapta időt álló irodalmi munkásságának elismeréséül. 1909-ben a Svéd Akadémia az első svéd költőnőt, Selma Ottiliana Lovisa Lagerlöföt választotta, nemzeti elfogulatlanságtól mentesen, az 1910-es díj pedig a német lírikus költőhöz, bölcs, hozzáértő döntéssel Paul von Heyse-hez vándorolt. (Mistral, Sienkiewicz és Kipling "véletlenül" talált – A szerk.) Még ebben az évben, november 10-én elhunyt Lev Tolsztoj, a Háború és béke, valamint az Anna Karenina írója. Újra jelölték Nobel-díjra, amit nagyon is megérdemelt – és tíz alkalommal nem kapott meg.

véreres szemmel ne bámuld a csillagokat

1906-ban Arizona állam Flagstaffbeli obszervatóriumából, óriási lelkesedéssel fogadva, Percival Lowell csillagász bejelentette, hogy megbizonyosodott a Schiaparelli felfedezte Mars-csatornák létezéséről. Ezek, mint azt később Mars as the Abode life (a Mars, az élet bölcsője) című könyvében kifejtette, vörösek voltak, és titokzatosan mozogtak. Mégis sikerült neki feltérképezni őket, és ennek alapján részletes térképeket adtak ki, illetve tettek világszerte iskolai atlaszokba. Egy szerény megjegyzés a korszakos felfedezéshez: Nincsenek csatornák a Marson. Szerencsétlenségére, a nagy csillagász valójában egy ritka szembetegségben szenvedett – amit napjainkban Lowell szindrómának hívnak –, melynek az a tünete, hogy a beteg saját szemének erezetét látja. Lowell olyan elismert volt, hogy senki nem mert ellentmondani. Még a legélesebb szeműek is szemet hunytak.

Albert Einstein nem túl ígéretes

Még a legmagasztosabb tiszta géniusz sincs védve a profi pedagógusoktól, ha a rosszabbjával kerül szembe. Nézzük például, mi történt 1898-ban, mikor az ifjú Albert Einstein felvételét kérte a müncheni Technicai Főiskolára. Fiatal zseninket az intézet magiszterei, döntésük biztos tudatában elutasították, mondván, "nem látszik ígéretesnek". A legendák szerint megfosztott az áhított tudományos tanulmányoktól, és először postásként dolgozott, majd Bernbe került a Svájci Találmányi Hivatalba felügyelőnek. Mindenesetre ez utóbbi munkája mellett sikerült annyit tanulnia fizikából, és tellett annyi "ígéretlenségéből", hogy megalkothatta a relativitás elméletét.

Churchill az osztályutolsó

1880. július 12-én H. O. D. Davidson, egy Harrowbeli iskolaigazgató a következő meggyőződéses jellemzést adta egyik diákjáról: "Feledékeny, figyelmetlen, pontatlan, rendetlen minden téren... Ha képtelen túllépni eme lomposságán, nem fog sikerrel végezni a középiskolában. A fiú" – tette hozzá – "osztályának utolsója." Szerencsére Winston Churchill későn érőnek bizonyult.