Medici unta Leonardo freskóit

1550 körül Lorenzo de Medici herceg már nem szerette Leonardo da Vinci hatalmas freskóit, melyek a firenzei Palazzo Vecchio falait díszítették. E képek, érvelt a nagyméltóságú ítész, stílusukban és politikailag is divatjamúltak, mivel egy korábbi republikánus uralom alatt készültek. Ezért aztán megbízta a pletykaíró és ötödrangú festő Giorgio Vasarit, tüntesse el Leonardo munkáját, és fessen a helyébe egy saját kompozíciót. Most több mint egymillió dollárt költhetünk arra, hogy Lorenzo herceg műkritikai ténykedésétől megszabaduljunk, és újra láthatóvá tegyük Leonardo mesterművét.

superman 130 dollárért

Néhanapján azért a kiadók is azonnal jól döntenek. Például 1938. június 1-jén került a piacra az Action Comics első száma, amelyben a világ megismerhette Superman figuráját. A figurát Joe Shuster és Jerry Siegel találta ki, akik, arra gondolva, jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok, eladták a figurával járó jogaikat a kiadónak 130 dollárért – fejenként 65 jutott. Az ötletgazdák valószínűleg nehezen dolgozták fel a később kiesett plusz jövedelmet, amiért a kisujjukat sem kellett volna megmozdítani.

nem volt a sakál napja

1970 februárjában Frederick Forsyth, aki nemrégiben hagyta ott a BBC hírosztályát, bemutatta a W. H. Allen kiadónak krimije kéziratát. Nyolc héttel később azok visszaküldték, kiadását kerek-perec megtagadva, mondván, "az olvasókat nem érdekli". A Cassels, a Collins, a Michael Joseph meg a Hutchinson sem tartott rá igényt. Aztán a Hutchinson meggondolta magát, és belement a kiadásba. Mostanában a The Day of the Jackal (A Sakál napja) nyolcmillió példányban kelt el.

hozzáértő szakértők a kiadókban

Különböző kiadók vélekedtek úgy, hogy az alább felsorolt könyvek nem rendelkeznek kereskedelmi értékkel vagy irodalmi érdemekkel:
M*A*S*H – tizenhat kiadó küldte vissza.
Lorna Doone – tizennyolc kiadó küldte vissza.
Silent Spring – öt kiadó küldte vissza.
Jonathan Livingston Seagull – tizennyolc kiadó küldte vissza.
Kon-Tiki (Heyerdahl)  – húsz kiadó küldte vissza.
The Peter Principle (A Peter-elv) – tizenhat kiadó küldte vissza

a Jane Eyre késett 10 évet

Egy regényírással foglalkozó hölgy 1836-ban levélben megkereste az elismert kritikust és irodalmárt, Robert Southeyt, mellékelve néhányat munkái közül, kikérte a véleményét, vajon tanácsos lenne-e betevő falatját írással megkeresni. Három hónap múlva jött a válasz: "Az irodalom nem való egy hölgy kenyérkeresetének, és nem is kellene, hogy az legyen. Minél jobban törődik valódi kötelességeivel, annál kevesebb ideje fog erre maradni, még ha csak kiegészítésnek vagy pihentetőnek csinálja is. E kötelességeire még nem kérték fel, de ha ez megtörténik, kevéssé fog a hírnévre várakozni." Charlotte Brontë kisasszonyt annyira elkedvetlenítette ez a negatív élmény, hogy tíz éven át nem is vett tollat a kezébe.Aztán megírta a Jane Eyre-t...

miss potter mérgesgombái

1900-ban Beatrix Potter, egy londoni vénkisasszony, aki mérgesgombákat ábrázoló vízfestmények pingálásával töltötte idejét, írt és illusztrált is egy gyerekkönyvet, amit Peter Rabbit (Nyúl Péter) címen emlegetett. Hat kiadónak küldte el a kéziratot az illusztrációkkal együtt, mind a hatan visszautasították. Miss Potter, független gondolkodású és szellemű hölgy lévén, állhatatosan kitartott. 1901 végén magánúton kinyomatta a könyvet, és barátoknak, rokonoknak adogatta el. Az egyik kiadó, Frederick Warne, aki korábban elutasította, meglátott egy példányt, és úgy gondolta, üsse kő, végső soron lehet, hogy van benne némi remény. Mindenesetre nem ragadtatta el magát. "A Warne foglalkozna a könyvvel", közölte leereszkedő gesztussal a szerzővel, de csak azzal a feltétellel, hogy a hölgy viseli az anyagi kockázatot. Három év elteltével az eladott példányok száma elérte a 75.000-et. A Warne-ben felsejlett döntési hibájának nagysága. A történetből remek film készült Miss Potter címmel a hölgyet Renée Zellweger alakítja fantasztikusan.

az irodalmi Nobel-díj szakértői odaítélése

Mikor az első irodalmi Nobel-díjat odaítélték, 1901-ben, több más nagy író mellett Henrik Ibsen, Henry James, Émile Zola és Joseph Conrad még mind életben voltak. A bizottság az első irodalmi Nobel-díjat a francia regényírónak, René Sully Prudhomme-nak ítélte, azzal a rájuk sajátosan jellemző perverzitással, amit az utódok tiszteletben tartottak. Rá egy évre, 1902-ben a tetemes pénzzel járó díjat a bizottság mélyreható mérlegelést követően Theodor Mommsennek ítélte; 1903-ban, komoly tudományos latolgatás, Björnstjerne Björnsonnak; 1904-ben Fréderic Mistral költőnek, akinek múlhatatlan érdeme, hogy provence-i dialektusban írt; 1905-ben Henryk Sienkiewiczet választották, azután Giosue Carduccit találták a legmegfelelőbbnek. 1907-ben hosszas gondolkodás után Rudyard Kiplingnek ítélték az azévi díjat. A következő évben Rudolf Eucken kapta időt álló irodalmi munkásságának elismeréséül. 1909-ben a Svéd Akadémia az első svéd költőnőt, Selma Ottiliana Lovisa Lagerlöföt választotta, nemzeti elfogulatlanságtól mentesen, az 1910-es díj pedig a német lírikus költőhöz, bölcs, hozzáértő döntéssel Paul von Heyse-hez vándorolt. (Mistral, Sienkiewicz és Kipling "véletlenül" talált – A szerk.) Még ebben az évben, november 10-én elhunyt Lev Tolsztoj, a Háború és béke, valamint az Anna Karenina írója. Újra jelölték Nobel-díjra, amit nagyon is megérdemelt – és tíz alkalommal nem kapott meg.