így kell betörni a Japán piacra

A minden igényt kielégítő ágyairól híres Simmons & Company elhatározta, jelentős mennyiséget exportál Japánba. Eltelt négy év, és borzalmas veszteségekről érkeztek hírek. A magyarázat pofonegyszerű. A japánok előszeretettel preferálják a futont, ami leginkább gyékényszőnyegre hasonlít. Ágyban egyáltalán nem alszanak. Négy év kellett a Simmonsnak és egy halom dollár az ablakban – hogy e néprajzi tapasztalattal gazdagabb legyen.

a zacskós leves meghódítja Európát

1958-ban a Campbell Soup Company úgy érezte, végre eljött az ideje, hogy meghódítsa Európát. Nincs ebben semmi kivetnivaló, ha csak az nem, hogy a cég eltökélten hitte, az Egyesült Államok és Európa fogyasztói között az égvilágon semmi különbség nincs. Noha jóakaratú tanácsnokok figyelmeztették őket az ellenkezőjéről, a cég töretlen optimizmussal egyszerűen néhány millió tasak levesport szállított az Egyesült Királyságba eladási céllal. Nem sok, egy darab sem kelt el, ami, ugye, nem lebecsülendő pénzügyi istencsapás. A brit háziasszonyoknak, mint kiderült, semmi tapasztalatuk nem volt a "neszlevesekkel", és egyszerűen úgy tekintették, a Campbell leves nem más, mint drága amerikai hiábavalóság apró dobozokban.

a cigaretta, ami magányossá tesz

1960-ban a brit Imperial Tobacco Company piacra dobott egy új cigarettafajtát. Marketing szakembereik fáradtságot nem kímélve temérdek felmérést és tanulmányt végeztek, és úgy döntöttek, a cigaretta neve Strand legyen, és a piacra a következő szlogen kíséretében kerüljön: "Egy Stranddel soha nem vagy egyedül." A mondatot magában foglaló reklámban egy magányos és titokzatos férfi volt látható, általában csöpögő esőben bőrig ázva, amint szomorú elhagyatottságában éppen egy cigarettában talál társra. Nem volt meglepő, a közönség úgy gondolta, ha azok, akik Strandet szívnak, többnyire az esőben állnak barátaiktól istentelen távolságban, akkor inkább nem kér belőle. S a frappáns reklám áldásos hatása jól megmutatkozott a Strand elborzasztó eladási statisztikáin. Nem véletlen...

fehérek a fogaid? akkor csóró vagy!

Az 1950-es években a Pepsodent Corporation agresszív exporttevékenységbe kezdett termékeivel Délkelet-Ázsiában. Úgy vélték, ami működött az Egyesült Államokban, megteszi ezen a piacon is. Reklámhadjáratukat a régi és jól bevált jelmondatra építették: "Vajon hová tűnik a sárga, ha Pepsodentet használ a fogára?" Napjainkban talán megkérdőjelezhető, vajon ez volt-e a legjobb módja e termék beharangozásának egy olyan piacon, ahol a vásárlók nem kifejezetten az északi típushoz tartoznak. Mindenesetre egy alelnök, aki nem átallott elmenni a térségbe, és megtudakolni, vajh a kampány miért végződött elkeserítően jelentéktelen eredménnyel, titokzatos okot fedezett fel. Délkelet-Ázsia sok lakója úgy rágja a bételt, mint az amerikaiak a rágógumit. Viszont a bétel lényegesen drágább a rágóguminál, és meg is festi élvezőjének fogait. Történetesen – ez a bételrágás velejárója – pirosassárgára. Ennek megfelelően a piros-sárga fog a gazdagságot is szimbolizálja. Ugyan kinek van szüksége olyan árucikkre, amivel napnál világosabban kiderül használójának csórósága?

lebontom, mert azt mondták

Paddy Keenannek köszönhetően nehezen tudnánk gyönyörködni annak a georgiai udvarháznak az oszlopcsarnokában, ami Monkspath Hall Solihull közelében volt található. Mr. Keenan egy házbontó vállalkozóiroda, a birminghami Danny Doyle igazgatója volt, melyet azzal bíztak meg, hogy döntsön össze néhány gazdátlan melléképületet. Hogy megkönnyítsék Mr. Keenan napi munkájának kezdését, a cég a bulldózerét előző nap a tett színhelyére vitte, és kényelmes felhajtót találva a kúria mellett, leparkolta. Mivel Mr. Keenan inkább volt a tettek embere, mint a georgiai architektúra szerelmese, másnap reggel megérkezvén (s hogy bulldózere tolólapátját gyorsan valami tartalmas dologba vágja), nem bíbelődött a zsebében levő tervek tanulmányozásával, amelyen bejelölték az elvégzendő munkát. Számára egyértelmű volt, ha a bulldózer a georgiai kúria mellett parkol, akkor a kúriát kell romba dönteni. Buzgón munkához látott. Mikor a veszélyesen csörtető bulldózer láttán a helyi lakosok tiltakozó menete felvonult, a munkájában megzavart ember önérzetességével kiáltotta: "Félre az útból, dolgom van itt!" Mire a rendőrséget kihívták, és azok megérkeztek a helyszínre, a Monkspath Hallból már csak egy nagy rakás kőomladék maradt.

a leeresztett Chesterfield-csatorna esete

Egy csapat melós 1978-ban karbantartási munkákat végezvén a Chesterfield-csatornán Retford közelében, kikotorta egy masszív vaslánc végét. Mivel a hajók régimódi szokása, hogy nemigen kedvelik az efféle, vízben rejtőzködő vasláncokat, a munkavezető, aki ezt jól tudta, úgy döntött, húzzák be azt a láncot, és kössék saját hajójukhoz... A délelőtt végzett derék munka jóérzésével ment a csapat ebédelni. Délután 2.35-kor, visszatérve, embereink hajójukra a száraz csatornamederben leltek rá. Víz meg sehol. Szó szerint kihúzták a gát dugóját.

hörghuruttal dohányozni az oxigénsátorban

1981 augusztusában Frederick Burnesst akut hörghuruttal az észak-londoni Colindale kórházba szállították. Oxigénsátorba helyezték el. Amint megszokta a helyzetet, otthonosan berendezkedett kissé szűkös, de meghitt lakóhelyén, ám a szokás hatalma győzedelmeskedett, s a nyomatékos figyelmeztetés ellenére nagyon megkívánt egy cigarettát. És rágyújtott. Az oxigénsátor és Mr. Burness együtt repültek a levegőbe.