hogyan menedzseljünk állatkertet - 1.rész

Pár évvel ezelőtt egy szédítő tempóban fejlődő ultramodern konglomerátum szafári- és állatkertet csapott érdekköréhez. Már kezdettől fogva elmés ötletekkel kívánta javítani a szolgáltatásokat és a profitszintet az új vezetés. A szerződésen jószerivel még meg sem száradt a tinta, amikor a főnökség végigfuttatta üzleti tekintetét a számlákon, megakadt egy nagyobb tétel narancson és banánon. "Most nincs itt a szezonja, ezek a gyümölcsök túl drágák ahhoz, hogy egyszerű állatok megegyék. Marharépát kapnak!" – szólt az ítélet. A szóban forgó, jobb sorsra érdemes állatok éppen a zöldellő dzsungelből jöttek, ahol általában állandóan szezonja van a gyümölcsnek. Bármennyire éhesek voltak is, semmivel sem bírták jobban megemészteni a marharépát, mint mondjuk, a kősziklát. Hála az üzleti megfontolásnak, hamarosan ki is múltak a nyomorultak.
Evolúció-Vezetés: 1-0.

a sietve megépített fafeldolgozó esete

Egy leleményes cég, a Celanese Corporation 1965-ben elhatározta, ideje beszállni az európai papírüzletbe. Ügyesen megszerzett egy hatalmas eukaliptuszültetvényt Szicíliában, gondolván, hogy a bőséges fatermésből csinál papírpépet. Fa van, indulhat a munka. A Celanese Corporation irigylendő vehemenciával nekilátott a fafeldolgozó fölépítésének. Seregnyi szorgalmas munkanélkülit juttattak soha nem remélt munkához, és a famalom rekordidő alatt büszkén pompázott az ültetvény közepén. Csak akkor szegte villámcsapásszerű bénultság a derék fások kedvét, amikor a szakértőgárda némi késéssel Amerikából megérkezett. Ezek a fineszes profik, mielőtt a malom üzemét beindították volna, nem bírták kíváncsiságukat legyőzni, és kekec módon kiruccantak magára az ültetvényre. És mit láttak fürkésző szemeik? Frissen ültetett, csenevész, pár hüvelyk magas csemetéket szép sorban. Nem volt nagy kunszt ezekután megállapítani, legalább egy generáción át alkalmatlanok az ifjonc fácskák papírgyártásra. Hogy a malom őröljön, a papírmasszát Kanadából kellett importálni – uszkve húsz évig. Egy évvel eme akció után a Celanese vesztesége meg bírta haladni a 77 millió dollárt.

a bizalmatlan török bírkozó

Egy híres török birkózó, Juszuf Izmaelo, 1898-ban Amerikában vendégszerepelt, és tekintélyes summát szedett össze. Menedzsereinek és támogatóinak tanácsa ellenére úgy határozott, nem bízik senkiben, csak magában, a pénzen aranyat vásárolt, amit mindenhová magával cipelt. Egyszer aztán elhatározta, visszatér szülőföldjére, Törökországba, hogy nehezen szerzett keresetével bearanyozza öregkorát. A Burgoyne nevű hajó, melyen hazafelé tartott, útközben a vízvonal alatt léket kapott egy zátonyon. Bár a többi utas túlélte a hajótörést, még Izmaelo birkózóereje sem volt képes arra, hogy fönntartsa magát – elnyelte a mély, aranyrudaival egyetemben.

A Watergate botrány és San Francisco Chronicle esete

Nem minden sajtóorgánum nyert a Watergate-ügyön. 1974-ben Charles Thierot, a San Francisco Chronicle tulajdonosa elutasította egy cikksorozat egyidejű közlési jogát, mely sorozatot a Washington Post épp akkor hozott, s mely a Watergate hotelbeli demokratapárti főhadiszálláson történt, és egy magyarázat nélküli betörésről szólt. "A nyugati partot nem fogja érdekelni a sztori", mondta, ezzel az eszement nagyvonalúsággal megengedve, hogy riválisa, az Examiner kaparintsa meg a jogot, mindössze 500 dollárért.

sony magnók és a Watergate botrány

Semmi kétség afelől, hogy az "Arany Öngól Díj" Richard Milhous Nixonnak jár. Ő határozott úgy, hogy a Fehér Házat hangra bekapcsoló Sony magnókkal lássák el. És lőn. A magnófelvételeket őrző szalagok, remélte, híven tudósítják az utókort történelmi szerepéről. Meg is tették. Akit részletesebben is érdekel az keressen rá a Watergate botrány részleteire.

a herceg könnyen feladta

1745-ben Charles Edward Stuart, azaz Bonnie Charlie herceg partra szállt a Hebridákon és zászlót bontott. Egész Skócia mellé állt, Edinburgh elesett, seregei délnek vették az irányt. December 6-án Derby alatt haditanácsot tartottak, ahol a herceg, tanácsadóinak nagy nyomásának engedve a lehető legszerencsétlenebbül döntött: visszavonul. Inkább London ellen kellett volna vonulnia, ahol, bár ezt a herceg nem tudhatta, ellenfele, Hanoverian már összecsomagolta holmiját. Mindegy, gondolta, trónjának már úgyis lőttek. (Hanoverián: A Hanover angol királyi család tagja, illetve annak támogatója) Mikor a Stuart-sereg visszavonulásának híre Londont elérte, a Hanoverianok sebtében kicsomagoltak, és "Mészáros" Cumberland, György király fiának vezetésével azonmód üldözőbe vették Bonnie herceget és földijeit. 1746. április 16-án utol is érték őket Cullodennél.

gazdagok önkéntes adózása?

Egy másik mese, ami arról szól, hogyan tudják a politikusok saját kapujukba juttatni a labdát, Nagy-Britanniából származik. Az I. világháború végén a társadalmi elit a négyéves borzalomra és haditakarékosságra extravaganciával és nagyarányú költekezéssel reagált. A kirívó pénzszórás és különcködés igencsak bosszantotta Stanley Baldwint, a majdani miniszterelnököt. Úgy gondolta, a gazdagoknak példát kéne mutatni takarékosságban és közösségi érzésekben. Ennek megfelelően Mr. Baldwin, aki a felsőház elnöke volt, a gazdagok önkéntes adózását javasolta, számítva arra, hogy így évente mintegy ötvenmillió fontot lehet összehozni. A jó példával elöl kell járni elvet követve, elvállalta, hogy vagyonának negyedét visszaadja az államnak. Állami kötvényeket vett, majd elégette a papírokat, s így gyakorlatilag megajándékozta a pénzügyi tárcát. Beau geste-je 120.000,– fontjába került. És senki nem követte példáját. Mit mondjak? Várható volt.