filléres kis aranybánya

Minden idők egyik legrövidlátóbb ingatlanüzlete 1886 novemberében jött létre, mikor egy aranykutató, Sors Hariezon, elhatározta, elad egy bányaterületet Dél-Afrikában a Gert Oosterhuizen farmon, a Transvaalban levő Witwatersrandon. A terület 20 dollárért kelt el, amit Hariezon gyermeki örömmel zsebre vágott és odébbállt.
A következő kilencven évben a bányák, melyeket Hariezon területén vagy annak közelében nyitottak, kis híján egymillió kilogramm aranyat adtak évente, ami a nyugati világ aranykészletének hetven százaléka. Hariezonról nem tudunk semmit.

amerika tovább gyarapodott alaszkával

1867. március 30-án megállapodás köttetett II. Sándor, minden oroszok cárja és W. H. Seward külügyminiszter között, mely szerint az Egyesült Államok megvásárolta Alaszka földjét. "Minden oroszok" megkérdezése után a cár úgy döntött, birodalma meglesz e nélkül a távoli, fagyott és általában ígéretlen földdarab nélkül, és potom 7,2 millió dollárért túladott rajta. Akkor ez igen nagy árnak tűnt sok amerikai szemében, akik még évekig "Seward ostobasága" vagy "Seward jégszekrénye" neveken emlegették az üzletet.
A cár "nagyvonalúságára" majd húsz év múlva derült fény, amikor pechjére 1896-ban aranyat találtak a területen. Alec McDonald, becenevén Klondike Királya, arany földbe vágta csákányát, és tisztán 20 millió dollárt keresett.
Egy évszázaddal később "fekete arany" – azaz olaj – került felszínre Alaszka északi partjainál, és így még egyszer színterévé vált a kincskeresők egymás közti harcának.

Napóleon ajándéka Amerikának

1803-ban Napóleon császár elhatározta – mivel elméjét az európai események kötötték le –, hogy túlad Franciaország amerikai birtokain. Nem sokat rágódott rajta, eladta a teljes Mississippi-völgyet a gyermekkorát élő amerikai köztársaságnak. E "kis" telek 828.000 négyzetmérföldnyi, Kanadától a Mexikói-öbölig, nyugat felé a Sziklás-hegységig terjed. Ezzel az üzlettel – amit Luisiana Purchase néven ismernek – az elnök, Thomas Jefferson megduplázta országa nagyságát, és ez csak 15 milliójába került.

Manhattan egy baltáért

Egy névtelen indián főnök 1626-ban 24 dollár értékű baltáért, üstért és szövetért adta el a Manhattan szigetet Peter Minuit kormányzónak. Manhattan középső részén egy telek mostanában 80 millió dollárért cserél gazdát. Még ha az inflációt is beszámítjuk, Minuit kormányzó, könnyen belátható, bombaüzletet kötött. :D

a hülye jósnő és a folyó vize

1857-ben még mindig elég primitív nép révén a dél-afrikai Gealeke Xhosa törzs, valószínűleg nem tudta, a jóslatok milyen bajt hozhatnap a népre. Így aztán, mikor egy tizennégy éves jósnő, Nongquawuse elmesélte, milyen látomása volt a Gxara folyó vizében, mind igyekeztek ráfigyelni. Azt látta, mesélte a többi xhosának, hogy halott őseik bámultak rá a folyó vizének mélyéről. Sőt azt mondta, a látomás jelentése is kristálytiszta: Ha a törzs vissza akarja szerezni halott vezetőit, 1857. február 18-áig az összes állataikat le kell mészárolniuk. A tanácsot megfogadták – a törzs éhen halt.

Pompej veszte

Az ókori római város, Pompeji elöljárói úgy döntöttek, nem vesznek tudomást a helyi templom jósnőiről, amikor azok közelítő katasztrófát emlegettek, és azt mondták, hogy a várost ki kellene üríteni. Pompeji lakói racionalisták voltak, és úgy vélték, az élet éppen hogy kezd visszatérni normális medrébe a 62. évi rettenetes földrengés után, semmi szükség sem volt egy ilyen rémtörténetre. A szibillák viszont hittek saját jóslatuknak, és elhagyták a várost. Ők voltak az egyedüli túlélők, mikor másnap a Vezúv kitört, és tízlábnyi hamuval terítette be a várost.

a kétértelmű Delphoi jóslat

Krisztus előtt 480-ban Xerxész, Perzsia királya elhatározta, lezárja a régóta tartó ellenségeskedést a görögökkel, és pontot tesz az ügy végére: örökre megsemmisíti az athéni birodalmat. Érthető ez az ő szempontjából, hiszen Athén csak kárt csinált neki, amióta a görögök legyőzték őt Marathonnál. Úgy tervezte, serege Ázsiából Európába egy pontonhídon fog átkelni, amelyet tudósai a Dardanellákra építenek. De tudván, hogy ez kockázatos vállalkozás, először kikérte a Delphoi Jósda véleményét. "Ha átkelsz a Dardanellákon" – jött a válasz – "egy hatalmas birodalom fog elbukni." Optimista lévén, Xerxész gondolkodás nélkül elfogadta a jóslatot, minthogy az Delphoiból eredt. Úgy értelmezte ezért szavait, mint bátorítást tervei megvalósításához. Eleinte minden jól ment, és seregei győzedelmeskedtek a spártaiakon Thermopülainál, de azután a szalamiszi csatában súlyos vereséget szenvedett. Valószínűleg ekkor rémlett föl Xerxész előtt, hogy a jósda nem mondta meg, melyik birodalom bukik meg. Nincs feljegyzés arról, hogy a király elátkozta-e magát. Mérgét mindenesetre kitöltötte azzal, hogy hóhérjának megparancsolta, mérjen 300 botütést a Dardanellák vizére. Nem éppen királyhoz való bosszú, de ennyi maradt.