2011. február 10., csütörtök

eladó a golfpálya

1978 januárjában a Royal Melbourne Golf Club vezetése szembe kellett hogy nézzen a növekvő költségekkel, elhatározták, hogy elpasszolják a klub birtokának egy részét. Ennek megfelelően felhatalmazták a titkárt, hogy adjon el egy darabot a klub határán levő gizes-gazos területből egy helyi ingatlanügynöknek.
A titkár összekeverte az iratokat, és eladta Royal Melbourne golfpályájához tartozó akadálymentes részt a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik lyukkal. Mikor az ingatlanos megjelent, hogy átvegye a megvásárolt területet, teljes erővel zajlott az Australian Professional Golfers Association bajnoksága...

2011. január 19., szerda

filléres kis aranybánya

Minden idők egyik legrövidlátóbb ingatlanüzlete 1886 novemberében jött létre, mikor egy aranykutató, Sors Hariezon, elhatározta, elad egy bányaterületet Dél-Afrikában a Gert Oosterhuizen farmon, a Transvaalban levő Witwatersrandon. A terület 20 dollárért kelt el, amit Hariezon gyermeki örömmel zsebre vágott és odébbállt.
A következő kilencven évben a bányák, melyeket Hariezon területén vagy annak közelében nyitottak, kis híján egymillió kilogramm aranyat adtak évente, ami a nyugati világ aranykészletének hetven százaléka. Hariezonról nem tudunk semmit.

2010. december 24., péntek

amerika tovább gyarapodott alaszkával


1867. március 30-án megállapodás köttetett II. Sándor, minden oroszok cárja és W. H. Seward külügyminiszter között, mely szerint az Egyesült Államok megvásárolta Alaszka földjét. "Minden oroszok" megkérdezése után a cár úgy döntött, birodalma meglesz e nélkül a távoli, fagyott és általában ígéretlen földdarab nélkül, és potom 7,2 millió dollárért túladott rajta. Akkor ez igen nagy árnak tűnt sok amerikai szemében, akik még évekig "Seward ostobasága" vagy "Seward jégszekrénye" neveken emlegették az üzletet.
A cár "nagyvonalúságára" majd húsz év múlva derült fény, amikor pechjére 1896-ban aranyat találtak a területen. Alec McDonald, becenevén Klondike Királya, arany földbe vágta csákányát, és tisztán 20 millió dollárt keresett.
Egy évszázaddal később "fekete arany" – azaz olaj – került felszínre Alaszka északi partjainál, és így még egyszer színterévé vált a kincskeresők egymás közti harcának.

2010. november 21., vasárnap

Napóleon ajándéka Amerikának


1803-ban Napóleon császár elhatározta – mivel elméjét az európai események kötötték le –, hogy túlad Franciaország amerikai birtokain. Nem sokat rágódott rajta, eladta a teljes Mississippi-völgyet a gyermekkorát élő amerikai köztársaságnak. E "kis" telek 828.000 négyzetmérföldnyi, Kanadától a Mexikói-öbölig, nyugat felé a Sziklás-hegységig terjed. Ezzel az üzlettel – amit Luisiana Purchase néven ismernek – az elnök, Thomas Jefferson megduplázta országa nagyságát, és ez csak 15 milliójába került.

2010. október 30., szombat

Manhattan egy baltáért


Egy névtelen indián főnök 1626-ban 24 dollár értékű baltáért, üstért és szövetért adta el a Manhattan szigetet Peter Minuit kormányzónak. Manhattan középső részén egy telek mostanában 80 millió dollárért cserél gazdát. Még ha az inflációt is beszámítjuk, Minuit kormányzó, könnyen belátható, bombaüzletet kötött. :D

2010. október 9., szombat

a hülye jósnő és a folyó vize


1857-ben még mindig elég primitív nép révén a dél-afrikai Gealeke Xhosa törzs, valószínűleg nem tudta, a jóslatok milyen bajt hozhatnap a népre. Így aztán, mikor egy tizennégy éves jósnő, Nongquawuse elmesélte, milyen látomása volt a Gxara folyó vizében, mind igyekeztek ráfigyelni. Azt látta, mesélte a többi xhosának, hogy halott őseik bámultak rá a folyó vizének mélyéről. Sőt azt mondta, a látomás jelentése is kristálytiszta: Ha a törzs vissza akarja szerezni halott vezetőit, 1857. február 18-áig az összes állataikat le kell mészárolniuk. A tanácsot megfogadták – a törzs éhen halt.

2010. szeptember 18., szombat

Pompej veszte


Az ókori római város, Pompeji elöljárói úgy döntöttek, nem vesznek tudomást a helyi templom jósnőiről, amikor azok közelítő katasztrófát emlegettek, és azt mondták, hogy a várost ki kellene üríteni. Pompeji lakói racionalisták voltak, és úgy vélték, az élet éppen hogy kezd visszatérni normális medrébe a 62. évi rettenetes földrengés után, semmi szükség sem volt egy ilyen rémtörténetre. A szibillák viszont hittek saját jóslatuknak, és elhagyták a várost. Ők voltak az egyedüli túlélők, mikor másnap a Vezúv kitört, és tízlábnyi hamuval terítette be a várost.