a bizalmatlan török bírkozó

Egy híres török birkózó, Juszuf Izmaelo, 1898-ban Amerikában vendégszerepelt, és tekintélyes summát szedett össze. Menedzsereinek és támogatóinak tanácsa ellenére úgy határozott, nem bízik senkiben, csak magában, a pénzen aranyat vásárolt, amit mindenhová magával cipelt. Egyszer aztán elhatározta, visszatér szülőföldjére, Törökországba, hogy nehezen szerzett keresetével bearanyozza öregkorát. A Burgoyne nevű hajó, melyen hazafelé tartott, útközben a vízvonal alatt léket kapott egy zátonyon. Bár a többi utas túlélte a hajótörést, még Izmaelo birkózóereje sem volt képes arra, hogy fönntartsa magát – elnyelte a mély, aranyrudaival egyetemben.

A Watergate botrány és San Francisco Chronicle esete

Nem minden sajtóorgánum nyert a Watergate-ügyön. 1974-ben Charles Thierot, a San Francisco Chronicle tulajdonosa elutasította egy cikksorozat egyidejű közlési jogát, mely sorozatot a Washington Post épp akkor hozott, s mely a Watergate hotelbeli demokratapárti főhadiszálláson történt, és egy magyarázat nélküli betörésről szólt. "A nyugati partot nem fogja érdekelni a sztori", mondta, ezzel az eszement nagyvonalúsággal megengedve, hogy riválisa, az Examiner kaparintsa meg a jogot, mindössze 500 dollárért.

sony magnók és a Watergate botrány

Semmi kétség afelől, hogy az "Arany Öngól Díj" Richard Milhous Nixonnak jár. Ő határozott úgy, hogy a Fehér Házat hangra bekapcsoló Sony magnókkal lássák el. És lőn. A magnófelvételeket őrző szalagok, remélte, híven tudósítják az utókort történelmi szerepéről. Meg is tették. Akit részletesebben is érdekel az keressen rá a Watergate botrány részleteire.

a herceg könnyen feladta

1745-ben Charles Edward Stuart, azaz Bonnie Charlie herceg partra szállt a Hebridákon és zászlót bontott. Egész Skócia mellé állt, Edinburgh elesett, seregei délnek vették az irányt. December 6-án Derby alatt haditanácsot tartottak, ahol a herceg, tanácsadóinak nagy nyomásának engedve a lehető legszerencsétlenebbül döntött: visszavonul. Inkább London ellen kellett volna vonulnia, ahol, bár ezt a herceg nem tudhatta, ellenfele, Hanoverian már összecsomagolta holmiját. Mindegy, gondolta, trónjának már úgyis lőttek. (Hanoverián: A Hanover angol királyi család tagja, illetve annak támogatója) Mikor a Stuart-sereg visszavonulásának híre Londont elérte, a Hanoverianok sebtében kicsomagoltak, és "Mészáros" Cumberland, György király fiának vezetésével azonmód üldözőbe vették Bonnie herceget és földijeit. 1746. április 16-án utol is érték őket Cullodennél.

gazdagok önkéntes adózása?

Egy másik mese, ami arról szól, hogyan tudják a politikusok saját kapujukba juttatni a labdát, Nagy-Britanniából származik. Az I. világháború végén a társadalmi elit a négyéves borzalomra és haditakarékosságra extravaganciával és nagyarányú költekezéssel reagált. A kirívó pénzszórás és különcködés igencsak bosszantotta Stanley Baldwint, a majdani miniszterelnököt. Úgy gondolta, a gazdagoknak példát kéne mutatni takarékosságban és közösségi érzésekben. Ennek megfelelően Mr. Baldwin, aki a felsőház elnöke volt, a gazdagok önkéntes adózását javasolta, számítva arra, hogy így évente mintegy ötvenmillió fontot lehet összehozni. A jó példával elöl kell járni elvet követve, elvállalta, hogy vagyonának negyedét visszaadja az államnak. Állami kötvényeket vett, majd elégette a papírokat, s így gyakorlatilag megajándékozta a pénzügyi tárcát. Beau geste-je 120.000,– fontjába került. És senki nem követte példáját. Mit mondjak? Várható volt.

Bokassa császár gyémántpipája - 2.rész

A Canard utánanézett. Nem történt semmi. Erre Giscard egy tévébeszédében kijelentette, hogy véletlenül az 1980-as elnökválasztási kampány kellős közepén a gyémántot eladták, a pénzt a Közép-afrikai Vöröskereszt kapta. A Canard utánanézett. Nincs ajándék. Akkor Giscard újabb ténnyel állt elő: azt mondta, az ominózus gyémántot elküldték Drako elnöknek, Bokassa utódjának, mindössze pár héttel korábban, a Vöröskeresztnek szánva. A Canard utánanézett. Giscard 114.997,– frankot küldött, ami megfelel 20.000 dollárnak, ez az összeg azonban csak egy kisebb gyémánt ára. Tehát megnyugtatóan nem rendeződött az ügy, mert amikor Giscard gyalog hagyta el az Élysée palotát 1981-es veresége után, körülvette a tömeg, és kórusban skandálta: "Add vissza a gyémántot! Add vissza a gyémántot!"

Bokassa császár gyémántpipája - 1.rész

Minden államférfiúi érdem kijár François Mitterand-nak, amiért 1981-ben elnökké választották. Ám óhatatlanul felmerül a gyanú, nem kapott-e egy kis segítséget ellenfelétől? Érdemes kissé belemerülni a részletekbe.
1973-ban, 1974-ben és 1975-ben is, az elnök Valéry Giscard d'Estaing a közép-afrikai Bokassa császártól, gyémántpipát fogadott el, miközben nem éppen szerencsés módon ez alkalmakkor Giscard-t a császár "Papá"-nak titulálta.
A Canard Enchainé című szatirikus hetilap megszerezte és leközölte a sztorit. Sok-sok kertelés után megszületett Giscard válasza a Canard állításaira: az ajándéknak nem volt "Ni la forme, ni la valeur" (Se formája, se értéke), és kijelentett, azokat állami múzeumokban helyezték el.