1948-ban a Volkswagen németországi gyárát meglátogatták brit és amerikai szakemberek. Háborús jóvátételként ugyanis felmerült az átvétel lehetősége. A gyár egyetlen terméke a Bogár volt, amit a háború előtt a német munkások számára "népautó"-nak terveztek. A szakemberek feladata az volt, becsüljék meg a Bogár esélyeit a háború utáni piacokon.Az amerikai delegációt a Ford Motor Company elnöke, Ernest Breech vezette. Az ő ítélete így szólt: "Ez a kocsi egy fabatkát sem ér." Brit részről Sir William Rootes hasonlóan vélekedett: "A Volkswagen", mondta, "nem felel meg a gépkocsi alapvető technikai követelményeinek."
A Volkswagen tehát elfeledve, a Ford Motor Company energiáit arra fordította, hogy egy olyan kocsit fejlesszen ki, ami szerintük eladható volt, olyat, "ami pontosan megfelel az amerikai ízlésnek".
A piackutatás új tudományát arra használták fel, hogy biztosítsák, a jármű és marketingje körül minden a legnagyobb rendben legyen. Még a névvel is ők foglalkoztak – ami Edsel lett, egy hagyományos keresztnév a Ford családból.
A Ford-kereskedők korántsem voltak ilyen lelkesek az Edsellel kapcsolatban, mikor azt bemutatták nekik, de a Ford még mindig bízott, hogy nyerőt alkotott. Mert hogyan is tudna egy olyan kocsi, amire annyi tudást, energiát és dollárt pazaroltak, elbukni?
Nagyon egyszerűen. A közönség a kereskedők véleményét osztotta, s a kocsi gyártását két év, két hónap és tizenöt nap múlva abbahagyták – és 350 millió dollárral maradtak el attól a ponttól, ahonnan a gyártó a profitot számolta volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése