inkább mentek volna haza aludni

1935 júliusában Oklahoma City városatyái egy verőfényes napon, az ebéd utáni szivar és konyak andalító hangulatában elhatározták, bemutatnak egy helyes kis szerkezetet. Egyikük el is keresztelte. Úgy hívják: Parkolóóra.

a drága megfigyeltetés

1966-ban a General Motors egy újabb gyöngyszemet produkált. Egyre jobban bosszantotta őket egy fiatal fogyasztói érdekvédelmi aktivista, bizonyos Ralph Nader, aki sikeres kampányt folytatott a GM Corvair nevű modellje ellen. Nader azt terjesztette a GM termékéről, hogy "bármilyen sebesség mellett balesetveszélyes". Ahelyett, hogy a kocsi hiányosságait vizsgálták volna meg, a GM kézenfekvőnek találta, ha lenyomoztatja Mr. Nadert, hátha akad valami szaftos a magánéletében vagy a pénzügyeiben. Ha igen, hát egy életre elveszik a kedvét, hogy mások dolgába üsse az orrát.
Mikor Nader felfedezte, hogy a General Motors által felbérelt nyomozók figyelik, beperelte a céget. Győzelme a tárgyalóteremben, illetve a figyelemre méltó 450.000 dolláros kártérítés megadta a lökést a fogyasztói mozgalmaknak, és ez az elkövetkező években olyan erővé vált, ami az amerikai gépkocsiiparnak súlyos milliókba került.

a chevrolet nem megy mexikóban

A General Motors-nál a hatvanas évek elején bocsátották útjára reményeik netovábbját, a mexikói piacra szánt "kompakt" Chevrolet Nova nevű modellt. Csak mikor a szörnyű eladási statisztikák megérkeztek, jött rá valaki Detroitban, hogy spanyolul a "no va" azt jelenti: "Nem megy."

a volkswagen bogár és a ford esete

1948-ban a Volkswagen németországi gyárát meglátogatták brit és amerikai szakemberek. Háborús jóvátételként ugyanis felmerült az átvétel lehetősége. A gyár egyetlen terméke a Bogár volt, amit a háború előtt a német munkások számára "népautó"-nak terveztek. A szakemberek feladata az volt, becsüljék meg a Bogár esélyeit a háború utáni piacokon.
Az amerikai delegációt a Ford Motor Company elnöke, Ernest Breech vezette. Az ő ítélete így szólt: "Ez a kocsi egy fabatkát sem ér." Brit részről Sir William Rootes hasonlóan vélekedett: "A Volkswagen", mondta, "nem felel meg a gépkocsi alapvető technikai követelményeinek."
A Volkswagen tehát elfeledve, a Ford Motor Company energiáit arra fordította, hogy egy olyan kocsit fejlesszen ki, ami szerintük eladható volt, olyat, "ami pontosan megfelel az amerikai ízlésnek".
A piackutatás új tudományát arra használták fel, hogy biztosítsák, a jármű és marketingje körül minden a legnagyobb rendben legyen. Még a névvel is ők foglalkoztak – ami Edsel lett, egy hagyományos keresztnév a Ford családból.
A Ford-kereskedők korántsem voltak ilyen lelkesek az Edsellel kapcsolatban, mikor azt bemutatták nekik, de a Ford még mindig bízott, hogy nyerőt alkotott. Mert hogyan is tudna egy olyan kocsi, amire annyi tudást, energiát és dollárt pazaroltak, elbukni?
Nagyon egyszerűen. A közönség a kereskedők véleményét osztotta, s a kocsi gyártását két év, két hónap és tizenöt nap múlva abbahagyták – és 350 millió dollárral maradtak el attól a ponttól, ahonnan a gyártó a profitot számolta volna.

a sirályszárnyas gépkocsi esete

John Zachary DeLorean elhatározta, hogy épít egy új, sirályszárnyas sportkocsit, ami majd az ő nevét viseli. Az ötletet felkarolta a brit kormány, és meggondolatlan sietségében több mint 50 millió fontot biztosított e cél megvalósításához – meg nem valósításához, mint később kiderült. És bár gépkocsiipari szempontból lehetett bármilyen különleges is a DeLorean-terv kormányvisszhangja, a hibák sorozata korántsem volt példaértékű. A DeLorean által tervezett gépkocsit "állatorvosi lónak" is nevezhetnénk – soha az egész világon nem sikerült még olyan gépkocsimodellt kifejleszteni, mint az övé, ha a konstrukciós hibák számát nézzük.

a féltékeny férj és a sárkányrepülő esete

James Barthes, dél-afrikai sárkányrepülő-oktató, amint éppen békésen repkedett 1977 júniusában, érdekes látványra lett figyelmes: Francis Chapman asszonyt pillantotta meg, aki meztelenül napozott egy háztetőn Barthes úr repülési útvonala alatt. Képzeletében obszcén gondolatok körvonalazódtak, melyek szoros összefüggésben voltak Chapman asszonnyal. Még alig indult le azonban a magasból a begerjedt repülő, amikor a hölgy férje géppisztollyal felfegyverkezve jött ki a hálószobából, és lesöpörte a légi Don Juant az égről.

egy félrefordítás, két atombomba

A II. világháború végén a Szövetségesek kiadták a "potsdami táviratot", követelve, hogy a Japán Császárság hadserege azonnal tegye le a fegyvert. A japán kormány azonnal válaszolt egy közlemény formájában miszerint egyelőre nem fűz megjegyzéseket az ultimátumhoz, arra vár, hogy a császár és a kormány megtárgyalja a dolgot.
Sajnos, a japán kormány hivatalos hírszolgálata, buzgón igyekezvén a közlemény angol nyelvű kiadásával, sebtiben döntött, és az "egyelőre nem fűz hozzá megjegyzést", úgy fordította, hogy "szándékosan nem vesz róla tudomást".
Több történész és politológus egybehangzó véleménye szerint, ha az ultimátumot nem utasították volna ilyen egyértelműen vissza, Truman elnök talán soha nem hagyja jóvá a Hiroshima és Nagaszaki elleni atomtámadást.